Ülök a vonaton. Zamárdi felé tartok, és örömmel konstatálom, hogy már nincs sok hátra. Unalmamban épp kibámulok a koszos ablakon, amikor a sinekkel párhuzamosan futó úton meglátom a barátom kispolskiját. Ott megy az úton, közel azonos sebességgel, mint a vonat, így jól meg tudom vizsgálni. Nem a barátom vezeti. Hogyan is tehetné, két hete ellopták az autóját. A rendszámát nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy ez az az autó, hiszen elég egyedi. A visszapillantó hátsó műanyag tokja, ami gyárilag fekete, le lett festve a barátom által hófehérre az ablaktörlő fémkarjaival egyetemben. Tulajdonképpen az ablakok kivételével az egész autó fehér. Most azonban ez a kis fehérség kezd lassan elhúzni az ablakom elől, ahogy a vonat lassulni kezd. Közeledik egy megálló. Nem sokat hezitálok; lekapom a hátitáskámat a poggyásztartóról és kimegyek a fülkéből. Még gurul a vonat, amikor leugrom róla és azonnal futásnak eredek. Látok egy taxit, gyorsan leintem és bepattanok. Miközben kikanyarodunk arra az útra, ahol a kis p-t láttam, vázolom a szitut a taxisnak. A tag elég jó fej, vagy csak unatkozhatott, mindenesetre belelép a gázba, és egyúttal a CB rádión keresztül értesíti a taxis falkát, hogy állítsák meg a lopott kocsit. Erre azonban nincs szükség, mert csakhamar megpillatjuk a keresett járművet. Újdonsült barátom vérszemet kapott, pár életveszélyes előzés és néhány KRESZ szabály totális áthágásával sikerül leszorítani a polskit és megállásra kényszeríteni. A sofőr eléggé meg van ilyedve, ami nem is baj. Kipattanunk a taxiból és odarohanunk a kocsihoz. Taxis barátom "finoman" kirángatja a fickót és helyet foglal a fején. Én azért meggyőződöm róla, hogy valóban a keresett kocsi van-e előttem. Tudomásom van róla, hogy a felhajtható anyósülés alatt, mélyládaként egy pici fakeretes hangfal van beszerelve. Ha valóban ez a keresett kocsi, akkor vagy ott van a hangfal, vagy valami nyomát megtalálom a kábelezésnek, mivel együtt csináltam barátommal pár hónapja. Felhajtom az ülést és csodák csodájára ott a hangfal. Nincs kétség, megvan a lopott kispolski. Eközben odaér egy másik taxis, akit arra kérek, hogy hívja a rendőröket. Amíg várunk elkezdjük a tolvaj kihallgatását. Egy nyüzüge szemüveges fiatal srác fekszik előttünk a porban, rémült arccal tekinget ránk. Kiderül, hogy pár napja vette a kocsit egy figurától. Van adásvételije is, amit készséggel meg is mutat. Ott van az iratai között, magával hordja, mert az autó még nincs a nevén.
Eközben megérkeznek a rendőrök és átveszik az irányítást. Röviden elmesélem a történteket, amit hamarosan a kapitányságon folytatok, miután megköszöntem a taxis(ok) segítségét és kifizettem a fuvart.
A fenti történet 24 éve történt. Az egész délutánom ráment az ügyintézésre a rendőrségen, de soha nem felejtem el a barátom örömét, amikor a kapitányságról felhívtam még a hivatalos értesítés előtt, hogy megtaláltam a kocsiját. Ha jól emlékszem, közel egy évébe került visszaszerezni a fehér kispolskit. A srácnak, aki az autót vezette azon a napon, természetesen semmi köze nem volt a lopáshoz. Ő megvásárolta az autót, de állítólag minden papír hamis volt, amit szegény balek nem tudott ellenőrizni. Rá még hosszas pereskedés várt, mire visszakapta a pénzét.
Ma már nem emlékszem, mi történt a továbbiakban az autóval. A barátommal viszont tartom a kapcsolatot és amikor előkerül a történet, mindmáig iszunk egyet erre az elképesztő véletlenre ami velünk történt.
Utolsó kommentek